Ez is népes és nagyvárosnak bizonyult, bár valamivel kisebbnek, mint Treetop. Mindenhol pálmafák voltak, s szökőkutak. Beszálltunk a taxiba Elindultunk a Slowking Royal Hotelbe.

-                     Fú de jó hely! – mondtam gyönyörködve.

-                     Na, itt volnánk. – mondta Anya.

Hirtelen elénk tárult a szálloda hatalmas épülete. A tetején egy Slowking képe volt. A hatalmas kertben, a szökőkutak tetején is Slowking-szobrok ékeskedtek. A bejárat előtt ismerős arcot pillantottam meg.

-                     Apa! – kiáltottam, s odarohantam hozzá.

-                     Szervusz fiam! Mary! – köszöntött minket.

-                     Hello Drake! – köszöntötte Anya Apát.

Elmeséltük az utunkat. Apának is volt mit mesélnie. Bejutott a negyeddöntőbe, ami ma délután lesz. Eevee Apa elé ugrott.

-                     Erősnek tűnik. – állapította meg Apa.

-                     Valóban az. – mondtam büszkén.

-                     Jut eszembe, beszélni akarok veled Nix. – mondta Apa.

-                     Akkor én addig kipakolok a szobában. – mondta Anya.

Apával elmentünk a medencék felé, ahol egy bár volt.

-                     Igyunk meg valamit. – javasolta Apa.

-                     Ok. – egyeztem bele.

-                     Két Corpish koktélt kérünk - rendelt Apa, majd leültünk. Nos, - kezdett hozzá – arról szerettem volna beszélni veled, hogy nem gondolkodtál-e arról, hogy elindulj egy utazásra, és mester legyél.

-                     De, sokszor. – vallottam be – Csak Anya nem szívesen engedett volna el. De megfordult már a fejemben. Tegnap viszont megbizonyosodtam róla, hogy Pokemon-mester akarok lenni.

-                     Nagyszerű! – örvendezett Apa – Elhoztad a Pokelabdáid és a Pokedexed?

-                     Igen. De miért? – értetlenkedtem.

-                     Arra gondoltam, hogy a bajnokság után el is indulhatnál.

-                     Komolyan? – kérdeztem

-                     Igen. Persze még Anyád véleményét is ki kell kérnünk. De sima ügy.

-                     Remélem, igent mond.

-                     Sima ügy? Ezt meg kitől hallottad?

-                     Azért nem vagyok még annyira öreg. Na menjünk fel a szobákba.

Bementünk az épületbe, ami most még hatalmasabbnak tűnt. Mindenhol portrék, piros szőnyegek, és egy háromdimenziós szálloda rajz. A hetediken, a 712-es szoba volt a miénk.

Hatalmas volt és mindennel fel volt szerelve. Nem is csoda, hisz ez egy elnöki lakosztály volt. 

Már a Devon és a Silph Co. vezérigazgatója is megfordult itt. Három hálószoba volt, melyekhez egy-egy fürdő is tartozott. Továbbá négy erkély, egy nappali és egy konyha is volt a szobában.

-                     És a legszebb az, hogy minden anyagit a szervezők állnak – mondta Apa.

-                     Szuper ez a hely – mondtam. És már indult is a saját szobájába, majd a fürdőszobába. Én lemegyek a medencéhez – mondtam – Eevee! Gyere. – mondtam Eevee-nek.

Eevee követett. Nagyon jól éreztem magam. De elszaladt az idő. Anya szólt, hogy indulnunk kell a Faron city-i stadionba, ahol a negyeddöntő lesz.